Körkép II,
Avagy IQ vs Plants

Mi teszi az embert emberré? Nehéz kérdés, egymásközt szólva, de még publikusan is. Mert, mi elvileg emocionális alapon szerveződő, fejlett lények vagyunk, akik nem mellesleg intelligenciával rendelkeznek. Vagy épp nem...

Nah jó, a fenti tudományos maszlag értelmetlen, ahogy, az emberség fogalma is. A faji kategorizáláson túl semmi nincs, ami összetartana minket, lassan már a „nemzeti öntudat” sem. Mert, amire ez az imént jelölt fogalom hajaz, bár, összetartó erőként funkciónál, de csak az általunk kiválasztott ellenségekre mutató linkek halmaza. Vagy, valami ilyesmi...

Mert ez nem azt takarja, hogy egy eszmét hordozunk, hogy egy, közös célunk lenne, már réges-rég nem. A gazdag gazdagodni akar, a szegény megélni, a közép osztálybéli meg henyélni. S még a csoportokon belül sem élnek a közös célok, mivel, mindenki más utat lát helyesnek.

S itt lép életbe a felhasznált cím, mely egyben utal egy számítógépes játékra, s magára az emberre, mint rejtett metafora. Tekintve, lassan azon a szinten állunk mint a növények: Túlélni egymás közt, túlélni egymást, bármi áron.

Lehet, hogy ebben a levezetésben van ferdítés, tekintve a gombák, a fák, és a mohafélék békésen élnek egymás kiirtása nélkül is (aki látott már erdőt, tudja mire célzok), szimbiózisban. Ellenben két ember, ahogy nézem, erre nem képes, kivéve, ha vannak közös anyagi érdekeik.

S a növények is ugyanezt teszik: Csak, anyagi érdekből tűrik el egymást, tekintve, ami az egyik szintézisében felesleges anyag, az a másikéban nem feltétlenül az.

S, most hadd tekintsek el a metaforámtól elrugaszkodva egy általam fejlettebbnek tekintett szerveződési formára, mely, bár primitívebb lényeket, mégis fejlettebb civilizációt takar: Hangyakolóniák.

Ha megnézünk egy hangyabolyt, ott meglepő módon egy közös célért hajt mindenki, hogy a közösség éljen túl, nem az egyes példányok. Náluk nem az a faji kódolt boldogság, hogy szaporodjanak (mondjuk, náluk ez nehezen is kivitelezhető genetikai alapon), és nem is az, hogy harácsolva gyűjtsenek egyedenként javakat, mint más, „fejlettebb” lények.
Nem, őket csak egy cél vezérel: Túlélni, és fejlődni együtt, a közösséggel.
Az ember vajon miért nem képes erre? Miért kell nekünk az önző érdekeinket követni csak, és azt hívni közjónak, ha az egyén tud érvényesülni, és miért kell azt elnyomásnak hívni, ha egy közösség boldogul inkább?
Voltak jó példáink a történelem folyamán, hogy mégis csak lehetséges közösségi szempontú kultúrát kialakítani, és hogy ennek akár jövője is lehetett volna, amíg az adott közösség el nem ért egy fejlettségi szintet. Spárta is hasonló módon bukott meg, s a mai összetartó közösségeink is errefelé tartanak.

S hogy hazánkból emeljek ki részben idevágó példákat: Miért van az, hogy mindenki a másik vagyonát nézi először, és utána kérdezi meg: Te ki vagy? Miért számít a küllem, holott mindenki a belső értékeket nézi, bevallása alapján?

Bár első hallatra külön-külön kérdések, s a témába se vágnak, de valószínűleg egy dologból erednek, legalábbis én ezt feltételezném: Evolúciónk, mármint a faji, elsősorban az egyén felé hajlott el, ahol egy példánynak kell életképesnek lennie, s valójában sohasem voltunk közösségi lények, vagy, ha voltunk is, ezt a régi gúnyát már levetettük.
Csak velünk azonos rangú felekkel, vagy alattunk állókkal merünk kapcsolatba lépni, de velük is csak úgy, hogy elbújunk álarcaink mögé, csak, hogy elfedjük: mi kik is vagyunk.
S ha ezek az álérvek nem győztek meg eddig senkit, akkor felteszem az utolsó kérdésem: Ha ez baromság, miért is olvastad eddig?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.