Random jár az égen, eképpen zengve nékem:Mondd kit követve csendesen,Fehér lófiáról, Kormorán zenél,S ha meguntam volna a békét,Eztán Kárpátok földjének dalát,Hadba hívó szavát majd dalolja,S a sort csak egy halk dallal,Alvintól, s a mókusaitól,A jó emberrel tarolja

 Egyszer volt... Mint minden, egyszer Neki is el kell múlnia. Nem akarod, hogy így legyen, de egyszer minden véget ér. S ez nem akkor a legrosszabb, ha felkészülsz rá. Nem akkor a legrosszabb, ha vissza emlékezel, óh, nem. Akkor, amikor ott vagy, két karodba fogod Őt, és…

A következő versel úgy állók, mint Bastian/Barnabás : nem tudom megnevezni, de talán jobb is így... Nem titok, hogy létezek, Ahogy az sem: vétkezek, Nem tiltja meg ezt nekem, Az ég világon senki sem.   Foghatja kezem a törvény, Istenektől lopott Önkény, Valaki mástól egy…

 Mint madár távlatból a lét, Úgy keresem az igét, Ami elmondja helyettem, Azt, hogy én...   Mint kecske a savban, Annyira vágyom a szavakra, Amik elmondják azt nekem, Azt, hogy én...   Mint kérdő mondat egy igére, Úgy vágytam a nevére, Arra, aki azt hazudja, Hogy,…

Élet Egy furcsa dolog, hidd el nekem. Amikor az öledben van, amikor felnevet, amikor veled sír, vagy épp veled csendesen felnevet, akkor észre sem veszed. Amikor melléd lép, csendesen hozzád szól, s veled van, szinte észre se veszed, mert már a tiéd. De ha csak egy ábránd volt eddig,…

Remény   A legerősebb illúzió, amit mi magunkra idézhetünk, az a remény. Egyszerre átok, és egyszerre kincs. Hatalom, és sebezhetőség. Egy érzés, egy állapot vagy épp csak egy hangulati árnyalat? Nehéz eldönteni, és nehéz igazából megfogalmazni, hogy mi is ez az…