Élet

Egy furcsa dolog, hidd el nekem. Amikor az öledben van, amikor felnevet, amikor veled sír, vagy épp veled csendesen felnevet, akkor észre sem veszed. Amikor melléd lép, csendesen hozzád szól, s veled van, szinte észre se veszed, mert már a tiéd.

De ha csak egy ábránd volt eddig, ha csak egy remény, s odalép hozzád, megkérdezve: "Nah, mi újság?" Akkor nem tudsz levegőhöz jutni, minden hirtelen egy ponttá válik, s végleg megszűnik a moston kívül minden.

Akkor, és ott létezel, mert abban a pillanatban van mindened. Ez bizonyítja majd, hogy igen, létezel, ez bizonyítja...

S aztán tovább lép, talán túl hirtelen, ahogy neked is kell...

Mert ez a rendje, neki így kell léteznie, tőled függetlenül, csak azért, hogy ábrándozhass Róla, újra, s újra táplálva a reményt ami benned ég.

Így fogadd meg, Te, kinek megadott, hogy el ne engedd sohasem, s ne bántsd, mert tudhatod, hogy Ő veled van, s mindenhova elkísér, ha csak szavakkal is, de melletted áll, s hidd el nekem, ki csak vágyik rá, nincs nála nagyobb ajándék...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.