Mint madár távlatból a lét,

Úgy keresem az igét,

Ami elmondja helyettem,

Azt, hogy én...

Mint kecske a savban,

Annyira vágyom a szavakra,

Amik elmondják azt nekem,

Azt, hogy én...

Mint kérdő mondat egy igére,

Úgy vágytam a nevére,

Arra, aki azt hazudja,

Hogy, Ő....

Mint Kedves a Kedvesétől,

Úgy várom mégis ettől,

Hogy valaki kimondja,

Mehetsz a ….

S mégis, oly trágár a lét,

S mégis oly vicces a név,

Annyira fájó a sav,

S olyan csendes a hang,

Hogy azt kell mondjam,

Ezt jól meg...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.