Annyi mindenre jók, annyi mindent el lehet velük mondani, de néha kevesek. Néha jobb lenne, ha szimplán csak értenénk egymást, csak a másikra kellene nézni, és tudnánk, mi van vele.

És a legrosszabb ebben, hogy ez a dolog nem csak ábránd, álmodozás, hanem megadatott. Úgy hívjuk, empátia. És valljuk be, jó dolog, meg hasznos, és igen, olyan emberi.

Persze nem mindenki képes rá, s nem mindenkinek adatik meg. Pont ettől lesz kincs, és vagyon. S pont ezért lesz magas az ára. Hisz, minél több embert válsz képessé megérteni, annál kevesebb lesz az, ami belőled marad. Főleg, ha használod ezt az adottságod, s nem csak élsz vele.

Többé tesz, és kevesebbé, egyszerre. Mert meg kell fizetni ezt. Hiába értesz meg mindenkit, ha egyszer pont azt szeretnéd, hogy valaki téged értsen meg, ott, és akkor.

De ez nem fog menni. Mert túl jól hasonulsz, túlságosan is megérted a másikat, és ne feledjük, a te gondod a te birtokod. Ő ott és akkor nem segíthet, és inkább őt hallgatod.

Hogy miért? Mert ilyen vagy. Egyszerűbb, mint arra gondolni, neked milyen bajod is van, azzal ráérsz máskor is törődni.

Persze ennek ára van. Mert a megértés nem olcsó, sőt, talán a legdrágább: bizalom. Annak a bizalma, aki hozzád fordul. S ez a bizalom titkokkal jár, apró, csetlő titkokkal, de mindenképp ezekkel. S ha már van egy titok, lesz egy újabb, s egy újabb. Mert a titkok ilyenek: csak szaporodnak.

A végén ott maradsz milliónyi apró morzsával, emberek tudatának összefont akaratával, és mégis, egyedül. Ahogy te mondtad: „Egyedül a fejedben”. S hogy miért? A válasz egyszerű: az emberek eldobják a titkaikat, messzire. Ne kelljen már nekik vigyázni rá.

S talán még egy valami miatt: Mert tudod, ők nem védenék annyira a titkod, a legbensőbbet, mint te az övékét. S hogy miért nem? Mert a te titkod hatalmasabb, nem lehet részekre bontani, nem lehet másként elmondani, csak egyben. Ez a titok a legrosszabb mind közül, mert ez Te vagy.

Az igazság a képlékeny szavak mögött, a kimondott féligazságok egyetlen egy, egyesített kulcsa, s valljuk be, a leghatalmasabb titok mindenek felett.

Akkor, amikor mondtad, úgy tettem, mint aki nem ért, most pedig csak remélem, hogy tévedek. Mert, jobb, mint megérteni, ez az a dolog, ami bár szépen hangzik, de könyörtelen a valóságban.

Mert, hiába beszélnek hozzád ezrek, s hiába fogadnak el, annak, akinek látnak, a végeredmény az, hogy csak abból nem kérnek, aki te vagy. Mert, őt nem ismerik meg soha...

Mert, ezrek hallják a hangod, s ezrekhez szólsz egyszerre, de mégis, csak azt nem értik, amit mondasz. Így válsz jelképpé, és istenné, miközben már rég holtan heversz, valahol, ott bent...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.