Dezinformáció, azaz félretájékoztatás. Nem más, mint igaznak tűnő dolgok előállítása, vagy féligazságok tálalása egésznek ható környezetben.

Érdekes egy módszer, ha meg akarja az ember vezetni a másikat, és érdekes módszer, ha egy ország akar kormányozni milliókat.

Hatásos, ez biztos, és nagyon is célravezető, de kétélű penge is. Mert, valljuk be, az információ egyszer elő is kerülhet, és akkor ki tudja, mihez kezdenek vele. Lehet, átsiklanak felette, hogy az a vonat még sem csak magától siklott ki, lehet valaki előveszi, és hirtelen egy botrány tör ki.

Ami persze megint a féligazságok csatájává fajul, ahol a vádoló a maga igaznak tűnő demagógiáját veti szembe a vádlott igaznak tűnő információ morzsáival szemben. És végül az győz, aki hihetően tudja előadni, amit hazudott...

És senkit nem fog érdekelni, mi is történt valójában, mert a képlékeny információ, és a még képlékenyebb igazság végül arra ferdül, ami nekünk a legkellemesebb, legkönnyebben hihető vonal.

Mert nekünk, embereknek könnyebb elhinni, hogy a masiniszta hibájából siklott ki a vonat, vagy azt, hogy terrorista akciót hajtottak végre, mintsem feltételezni, hogy csak egy félresikerült hadgyakorlat eredménye lett volna.

Mert, ezek olyan feltételezéseket követelnek, amikből le kellene szűrni, hogy nincs is senki, akit felelőssé lehetne tenni.

S ez a második hibánk: Felelősöket keresünk, mert valaki mindig okozta a bajt, ami bekövetkezett. Mi nem lehetünk hibásak, mert ott sem voltunk. Általánosan mindenki hibája sem lehet, mert akkor kit hurcolunk meg a vétekért?

A végeredmény az lesz, hogy kiszúrunk valakit, megkínozzuk kicsit, és példát statuálunk vele.

Egészséges esetben ennyi elég is lenne, mert a masiniszta vétke mindenki előtt példa értékű, oda figyelünk jobban, mert a vége az lesz, hogy minket is meghurcolnak. Megköveznek az utcán, és végig kell szenvednünk ugyanezt...

Persze, ez lenne egészséges esetben. De nem ez történik. Elszörnyülködünk, hogy a mozdony vezető milyen szörnyeteg,hogy tömeg gyilkos, és hány ezreknek ártott, miközben mi gondolkozás nélkül csinálunk mindent, ugyanúgy, ahogy eddig.

És valljuk be, pont ez a gond. Mert nem változtat semmin, ha valakit felelőssé tesznek, csak őt, és a környezetét tépjük meg, a családját sebezzük meg, de a nagy gépezet ugyanúgy forog tovább, mintha mi sem történt volna.

S ez a legnagyobb átka az egésznek: értelmetlen már bárkit is pellengérre állítani, mert csak azt nem látjuk be, hogy a dolgokban lehet, mi magunk és felelősek vagyunk.

Mert mi sürgettük a kalauzon keresztül a folyamatot, mi tettünk megjegyzéseket az állomáson, mennyire késik a vonat, és mi voltunk azok, akik végül ahelyett, hogy társainknak segítettünk volna, inkább áttörve rajtuk. Mert nekünk kell sietnünk, a többiek csak hátráltatnak, minket...

És most, végezetül, tessék áthelyettesíteni, amit fentebb írtam, a következőképp: A masiniszta legyen a dohányos, a mozdony az étterem, a baleset pedig a dohány füst, a hadgyakorlat pedig nem más, mint a korábban megírt törvények értelmetlen megkerülése...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.