Attól tartok, az emberekből ez hiányzik. Most komolyan, ki az aki odaállna a másik elé, hogy bocs, elszúrtam. Inkább menekülünk, kiutat keresünk. De miért? Nagyon egyszerű, nehezebb azt a fránya bocs-t kimondani, és elismerni a vétkünket, mit azt mondani, hogy ”Mi? Nekem ehhez közöm se volt...”
Legalább, az ilyen esetekből megismered az embereket, főleg, ha látod, mennyire alulbecsülnek téged, mind képességek, mind értelem terén. Mondjuk, azért ez a legkiakasztóbb. Hülyének néznek, értelmetlen érvekkel megspékelve, mondván, az úgy logikus. Hát igen...
És a legjobb, ha rájönnek, hogy tudod, még te leszel az a szemét alak, onnan szemből. Átkokkal szórnak, ítéletet mondanak feletted, holott, te csak elfogadtad az igazuk, s elkönyvelted ők milyenek.
Hát igen, az ember egy érdekes állatfaj, már csak az a kérdés, miért nem tudott eddig kihalni, ha ennyire kétszínű?
Rendre látom mindenkiben ezt a fajta megközelítést, jobban is, mint illene, s mind-mind abba a szálba kapaszkodik, hogy hiszek neki. Most komolyan? Hülye lennék? Idióta?
Mindegy, higgyenek csak annak, nekem is meg van, amiben hiszek. Például abban, hogy ezt a postot maximum 4-en elolvassák, és mindenki magára veszi, amit itt leírtam. S hát, ilyenkor kérdezem, vajon van oka? Mert, kinek nem inge, nem veszi magára, s ki magára veszi, gondolja át, miért is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.