- Lécci! - kiáltottam kétségbe esve - Engedjetek be! Nem fogom többet! Én nem! Én nem csináltam semmi rosszat!

Tehetetlenül feszültem neki az ajtónak, zárva volt. Előttem. Előttem, aki eddig mindig ott volt, bent, akinek saját helye van, csak azért, mert egy, aki jött, olyat tett, amit nem kellett volna.

Én jó voltam, ő nem. Mégis én kerülök ki, mert Őrá hallgatnak, rám pedig nem.

Tehetetlenül ültem le, és hallgattam, ahogy bent folyik tovább a csevegés. És ők még csak észre sem vették, ahogy Ő elcsent egy darabot, abból a karkötőből.

- Én nem akartam bántani. - morogtam csendesen - Csak szólni, hogy nem szabad, és most mégis kizártatok ide. Ide, a hidegbe. Ahol esik a hó...

Ők meg sem hallottak, csak vidáman kacarásztak az Ő viccén. Még csak nem is volt poénos, ha legalább az lett volna. Őt körül ugrálják, Ő minden, én meg... hát én vagyok...

Remélem nem sokára beengednek. Csak nem marad annyi ideig. Miért is lenne sokáig? Csak enni jött, többet úgysem akarhat. Ők majd szépen kitessékelik, ha sokáig akar maradni...

Egyre jobban hullik ez a fránya hó, egyre jobban zavar, és... hideg van... Értelme sincs kiáltanom, úgyse hallanák meg, vagy, ha meg is hallanák, látható, hogy nem érdekli őket... Jobb lesz, ha arrébb megyek, valami jobb helyre.

Biztos van erre valami melegebb. Még nem jártam itt, ilyenkor, de sok különbség nem lehet. Csak sötétebb van. Jóval sötétebb.

És valami huhog. Rendben, tudom, hogy ilyenkor huhogni szokott, de mégis, annyira zavaró. Ilyenkor, közelről.

- Kussolj már – kiáltom a huhogásnak, ahogy elhaladok mellette.

És ő elhallgat. Legalább megérti, mit akarok. Nem úgy, mint Ők. Csendesen a kapu mellé telepszem, mert ott nem fúj rám úgy a szél, és nem bánt annyira a hó sem. Itt jó lesz, és kényelmes, nappal is ide szoktam telepedni, amikor kint vagyok, akkor éjjel is jó lesz.

Nekem megfelel, és itt már nem is fázok. Nem bánt a hideg, és én se őt.

Így jó lesz, kényelmesen levackolom magam, s egy kis szundítás is belefér, ők meg csak viccelődjenek, majd úgyis felkelek arra, ha elmegy Ő. És akkor visszamehetek, de előtte még megtudják, ki is az az Ed... Mert tudniuk kell, hogy nem voltam rossz, és visszaengednek...

Addig meg, egy kis szundítás is lehet... csak egy pici... egy apró... amíg kijönnek... amíg...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.