Kezdek aggódni. Amit a neten látok, az siralmas, de tényleg... Már-már az az érzésem, hogy jómagam egy nyelvzseni vagyok, pedig csak annyit teszek, hogy egy helyesírás ellenőrző programot ráeresztek minden postra, majd megnézem, mekkora marhaságot javasol. Mert, nem minden program tökéletes, de legalább _segít_ észrevenni azt, amit nekem nem sikerül.
Mert én is hibázhatok, ahogy bárki más, és, legközelebb megpróbálok odafigyelni a saját hibáimra. Mert, mint mondottam, én sem vagyok hibátlan, s ezt az engem javító programtól sem várom el, ezért fogadom el a figyelemfelhívást egy-egy nyelvtani hibára, vagy védem a hibámat, ha azt érzem helyesnek (ugyebár a muszály, és a hülye esete(nézzetek utána, milyen története, és jelenlegi helyesírása is van a két szónak...)), de ez már inkább ízlés, és némi konzervatív perverzió.
De, amit látok, az az, hogy az emberek nem tudnak írni. Mindent kiejtés szerint írnak le, még a „komoly tartalmakat” is. És... szóval, sírni tudnék, pedig kevés dolog van ami ennyire kiakaszt...
Imádom ezt a nyelvet, ahol szinte bármit meg lehet tenni, a szabályok figyelembevételével is, ellenben pl. az angollal vagy a némettel, ahol nem egy, a magyar ember által megszokott kifejezést csak nyakatekerten lehet utánozni, nem hogy egy az egyben alkalmazni...
És, ezek még csak az írásbeli dolgok voltak. Mi van a kiejtéssel? Amikor a kiejtés szerinti írásmódot is elrontják az emberek, akkor nem kellene félni, hogy valami elveszett?
És, be kell valljam, a másik félelmem, hogy lassan jobban beszél egy 14-15 éves gyerek angolul, mint a saját anyanyelvén. Ez nem lehet normális, főleg, hogy a korábban említett gyerekek, akiket láthatok mindennapi közlekedésem folyamán, még csak az általános kulturális normák szintjét sem ütik meg, nemhogy a magyar normákat elérnék. Az illedelmes viselkedést már nem is említeném, de legalább megtanultak idegen nyelven káromkodni, s poénkodni.
Ez a haladás. Előre, mert megéri! Egy nemzetet öl meg a tudatlanság, a saját nyelvének nem ismerete, a saját kultúrájának sárba tiprása, s rituális meggyalázása...
Bár, a ritualitása megkérdőjelezhető ennek, de attól tartok, annak mondható, ami zajlik, legalábbis a körülöttem el-elhaladó emberekre tekintve...
Egyre több angol, német, francia kifejezés keveredik a nyelvünkbe, ami nem lenne önmagában probléma, mivel egy nyelv úgy fejlődik, ha 1. kifejezéseket vesz át, 2. saját útján egyszerűsödik. De, azért kell határt szabni. Legalábbis, ha szeretnénk, hogy ne csak 1-1 tájszólás alapján lehessen a magyar nyelvre hivatkozni, mint például a németek esetében, ahol jópár különvált tájszólás van.
Mi egyszer elértük az egységesedést, azt, hogy csak egy-egy kifejezés, és annak értelme, esetleg valami egyszerűbb ejtés torzulás lépett fel az egyes vidékibb régiókban. Most ezt eldobjuk, 200 évet kidobva az egyetemes fejlődés útjából, tekintve, ez, túl „bonyolult”.
De inkább nem tépem a szám, csak hátradőlök, s nézem a műsort. Egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy változást hozzak, s nem látom nyomát, hogy bárki is tenne ez ellen ténylegesen valamit, mert a tömegeknek nagyon menő idiótának látszani, meg az iskola is csak erőltetett kényszer, ellenben a diploma szükségességével.
Nem értem a mai magyarok életfelfogását, és aggódok, hogy nem is fogom. Más kor szült, más korba, s annak az erkölcsei és íratlan szabályai itt, a saját hazámban, a saját koromban csak üresen kongó szavak, értelmetlen frázisok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.