- Változtass meg egy hegyet! - Csak ennyit kért. Tőlem, a „varázslótól”.

Nem egy nagy kívánság, tényleg, mert buldózerrel meg lehet oldani. De ő csodát kért. Varázslatot, és sokáig csak tehetetlenül néztem rá.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hisz, tudhatjuk, mágia nincs a Földön, vagy ha van is, mi hétköznapi halandók nem érhetjük el. Ő mégis ezt kérte tőlem.

Másnak azt mondtam volna, hogy nem lehet, de neki, akármennyire is akarnék, képtelen lennék ellenállni. Túlságosan is hozzám nőtt, hogy ilyen csacskaságok miatt elveszíthessem.

Talán, túlságosan is hozzám nőtt, ezt a többiek is, ahogy látom, észrevették. De akkor sem engedhetem meg, hogy ilyen apróság miatt csalatkozzon bennem.

Mély levegőt vettem, s ránéztem. Tudtam, hogy ez a sorsfordító pillanat. Ő minden szavamat figyelni fogja, mint a bölcs tanítóét, én pedig valami olyat fogok mondani, ami örökké az emlékezetében fog élni, lángbetűkkel kiírva. Csak, azt nem tudom, mi lesz ez a dolog.

• Nem tudom – mondtam végül, csalódva magamban – Én nem tudom megtenni – gyermeki arcán egy szomorú vonás villant, s ez ébresztett rá, mi is lenne a helyes megoldás – De te igen.

• Tényleg?– kérdezte, legalább akkora döbbenettel, mint amit én éreztem magamban.

• Csak hunyd le a szemed – folytattam csendesen – s képzeld magad elé a hegyet. Lásd olyannak, amilyenek ismered. - Ő csendesen követte a szavaimat, látszott arcán, ahogy koncentrál. Hát igen, meg kell valljam, talán az egyik legjobb tanítványom volt. - És változtasd meg. Hidd, hogy olyan, amilyet szeretnél. Mert te, Magadnak, bármit megváltoztathatsz, és képes lehetsz azzá tenni mások számára, ami neked is.

• Ez marhaság – csattant fel kissé morcosan. Sohasem volt türelmes – Attól, hogy én mást hiszek róla, attól még ugyanaz marad a hegy!

• Ez igaz – dörmögtem vissza – Azonban elfelejted azt, hogy addig amíg nem jártál ott, s gyermekem, te még nem voltál azon a csúcson...–Mutattam rá az első dombra, ami épp kéznél volt.

• De az csak egy domb, semmi több...

• Tényleg... –mondtam halkan, sejtelmesen – Ha jobban megnézzük, azok a sziklák is csak tegnap kerültek oda, és a kő sem emlékszik, milyen volt fent, a magasban...

Ő csendesen figyelt tovább, amíg a hegy életéről meséltem tovább neki, s arcán egyre nagyobb csodálat tükröződött a kis dombocskára pillantgatva, ahogy előadtam neki a „domb történetét”. Itta a szavaimat, mint oly rég a többiek, abban a távoli múltban...

• És ez tényleg igaz? – állította meg szavaim áradatát. Látszott arcán, hogy ő hinni akarta, hogy ez így történt.

• Nem – mondtam, arcomon továbbra is az a szelíd mosoly látszott, az övén viszont a döbbenet jeges maszkja – De én hiszem, hogy akár az is lehetne.

• Akkor mi értelme ezt elmesélned? - Hangja sértődötten csattant, mintha átvertem volna. És részeben igaza is volt, de meg kellett értenie népünk legősibb törvényeit.

• Hogy megtanulj hinni. Mindenki tud valamit. És elfogadja. Anélkül, hogy mögé gondolna. Ettől lesz ember, ettől lesz bölcsebb, s ettől lesz olyan jó, amilyennek kell lennie...

• De az igazságot tudja mindenki! - Látszott rajta, hogy egyre durcásabb. Nem tetszett neki, amit mesélek, már láttam rajta. Ő különbözött. Ő tudni akart, és ezért volt velem.

• Azt az igazságot, amit én, és amit majd Te elmesélsz nekik. Mert ez a feladatunk nekünk, hogy tovább adjuk azt az igazságot, ami mindenkinek valóság...

• Én nem akarok hazudni! - Kiáltotta sértődötten, és ott hagyott.

Aznap láttam utoljára, többet nem jött hozzám. Nem haragudtam rá, ahogy ő sem rám. Nem neki való volt az az élet, amit kínáltam neki, és ezt tudtuk mindketten. Ő nem volt képes megváltoztatni a világot, abban a formában, ahogy én, úgy semmiképpen sem.

Évek múltak, míg újra hallottam felőle. Akkor megtudtam, egy másik faluba költözött. Tanítani kezdte az embereket, arra, ahogy ő látja a világot, ahogy ő hisz benne. Egyetlen dolog volt, amire kíváncsi voltam, de sohasem tudhattam meg: Végül megtalálta a hegyét, amit megváltoztathatott kedvére?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.